Búvár történelem
Búvár az az ember, aki a víz alá lebukva tevékenykedik. Amikor búvárokról beszélünk, általában a Cousteau-féle sűrített levegős palackkal, légzőkészülékkel merülő búvárokra gondolunk, de búvár a szabadtüdős búvár, az ipari búvár is. Mára a búvárkodás a hétköznapi ember számára is elérhető technikai sporttá vált.
A Magyar Búvár Szakszövetség Merülési szabályzata szerint a búvármerülés (merülés) az, "amikor a búvárminősítéssel rendelkező vagy képzés alatt álló személy a víz felszíne alá merül és ott különféle tevékenységet végez. Légzőkészülékes az a merülés, amelynél a búvár légzőkészülékkel felszerelve merül. Légzőkészülék nélküli (vagy szabadmerülés) az a merülés, amelynél a búvár lélegzetét visszatartva merül."
A búvárszervezetek és a búvárképzés
Az 1930-as években a kedvtelési célú szabadtüdős és készülékes búvárkodás bölcsője kétségkívül Franciaország mediterrán partjainál ringott. Az ún. könnyűbúvársport az elmúlt években több millió ember szenvedélyévé vált világszerte, sokoldalú szabadidős és turisztikai ágazattá válva. A légzőkészülékes búvárkodás alapismereteit általában búváriskolában, tanfolyamon sajátítják el a jelöltek. A tanfolyamokat valamely búvárszervezet előírásai szerint bonyolítják le az egyes iskolák, ezért vannak bizonyos különbségek a különféle alapfokú tanfolyamok között, de mivel az alapvető élettani és egyéb ismeretek megegyeznek, ezért pusztán az oktatási rendszer alapján nem szerencsés különbséget tenni tanfolyam és tanfolyam között. A búvárszervezetek között vannak nonprofit és üzleti alapon működők is. A legismertebb nemzetközi szervezetek mellett magyar alapítású cég is dolgozik a hazai piacon. Ám ezen jellemzők sem befolyásolják az oktatás színvonalát, vagy a tanfolyam árát, tehát bármely rendszert választva hasonló képzésre és költségekre számíthat a búvárkodni vágyó. Éppen ezért javasolják, hogy a tanfolyamot kínáló oktatókat végigjárva, felkészült és szimpatikus oktatót kell választani, nem pedig búvárrendszert.
A tanfolyam hossza jellemzően 5-15 nap lehet, elméleti, uszodai (védett vízi) és nyílt vízi blokkból áll. A meghatározott tananyag elsajátítása, és a víz alatti feladatok sikeres végrehajtása után válik a jelöltből vizsgázott búvár. Ezt igazolja a tanfolyam végén kapott arcképes búvárkártya, amelynek birtokában bárhol a világon merülhet a búvár képzettségének megfelelően. Az alapképzettséggel rendelkező búvárnak ugyanis csak az oktatási rendszer által meghatározott mélységig javasolják a merülést. Ez jellemzően 18 méteres mélység szokott lenni (például a PADI, NAUI, UEF rendszerekben is ennyi, míg az európai szabvány szerinti EN 14153-2 "Önálló búvár" képzettség leírásában 20 méteres ajánlás szerepel).
A búvár továbbképzésben is részt vehet az alaptanfolyam után, tehát többek között mély-, roncs-, barlangi és egyéb merülésekre szerezhet képesítést. A későbbiekben a megfelelő tanfolyamok és merülési tapasztalat birtokában kezdhet bele a hivatásos búvári tanfolyamba. A hivatásos búvár merülést vezethet, majd az oktatói végzettség megszerzése után búvárokat képezhet. Természetesen a búvároktató azon búvárszervezet előírásai szerinti tanfolyamot tarthat meg, amilyen rendszerben maga is megszerezte oktatói minősítését.
A kedvtelési búvár több speciális merülési típus ismereteit sajátíthatja el különféle tanfolyamokon, így megismerkedhet a mélymerülés, a barlangi merülés, a roncsmerülés, stb. alapjaival. A búvártevékenységek minden ágát (kedvtelési búvárkodás, búvársport, tudományos munka, stb.) igyekszik összefogni a CMAS, a búvárok világszövetsége. A CMAS saját búvároktatási rendszerében is képez kedvtelési búvárokat. A legismertebb és minden bizonnyal legtöbb búvárt képző rendszer az amerikai PADI, de ismert amerikai bázisú szervezet a NAUI, az SSI, a TDI/SDI, az IANTD, a NASE, a PDIC is. Szintén nagyon elismert az angol BSAC. Európában több helyen működnek elsősorban az adott országokban képző szervezetek - Magyarországon a saját oktatási rendszert kialakító UEF dolgozik magyar alapítású búvárszervezetként -, de ugyanúgy nemzetközileg elismert búvárigazolványt adnak ki ők is. A magyarországi búvártevékenység szabályozásában jelentős szerepe van a Magyar Búvár Szakszövetségnek (MBSZ) is, ami a CMAS tagszervezete. Szintén CMAS tagszervezet a UEF.
A kedvtelési célú búvároktól eltérő képzettségű búvárok az ún. ipari búvárok, akik munkavégzés céljából merülnek akár nagyon rossz körülmények között is. Ipari búvárok dolgoznak az építkezéseknél vagy olajfúró-kutaknál, a más jellegű tevékenység teljesen más jellegű felszerelést követel meg. Az ő képzésük más rendszerben történik, Magyarországon jelenleg tevékenységüket szabvány szabályozza, az ipari búvár végzettség elnevezése pedig közlekedési és vízépítési búvár.
A búvár felszerelése
A légzőkészülékes búvárkodás, mint technikai sport, csak megfelelő felszerelés birtokában űzhető. A búvárfelszerelés ára széles tartományon belül mozoghat, de az tény, hogy egy teljes búvárfelszerelés mindenképpen több százezer forintos értéket képvisel. Sokan választják ezért a fokozatos beszerzés útját, a búvárturizmus ugyanis fel van készülve a felszerelés nélkül utazó búvárokra, és gyakorlatilag mindenhol lehetséges a búvárfelszerelés bérlése.
A kedvtelési légzőkészülékes búvár jellemző felszerelési tárgyai: búvármaszk, légzőcső (sznorkel), uszony, búvárruha, búvárkomputer (esetleg mélység- és időmérő), reduktor (nyomáscsökkentő, légzőautomata), palack, búvármellény, búvárkés, ólomöv és ólmok. A hazánkban gyakran elterjedt búvárszemüveg, pipa, békatalp elnevezéseket búvárkörökben nem használják. A búvárszemüveg fogalmilag is hibás, mivel a búvár maszkja az orrot is magában foglalja, enélkül a merülés nem lenne lehetséges, mivel a nyomás nem lenne kiegyenlíthető a szem előtti légtérben. Szintén hibás, amikor kedvtelési búvár esetében oxigénpalackról beszélnek, ugyanis a búvárok palackjában sűrített levegő van.
A legnépszerűbb búvár úticélok
A hazai búvárok jelentős része édesvizekben szerzi első tapasztalatait. Ismertebb helynek számít a dorogi, gyékényesi, hegyeshalmi tó. Szintén népszerűek az ausztriai édesvizes tavak.
A magyar búvárok két legkedveltebb úticélja a horvát Adria és a Vörös-tenger egyiptomi partszakasza. Az Adria, mint a Földközi-tenger egyik melléktengere, kevésbé látványos élővilággal és hűvösebb vízzel büszkélkedhet, viszont a sok hajóroncs számos búvárt vonz. A viszonylagos közelsége és autóval való megközelíthetősége sokat nyom a latban, viszont az utóbbi években szigorított merülési feltételek miatt drágább lett a búvárok számára. A Vörös-tenger világszerte népszerű úticél, a magyar búvárok számára a legkönnyebben, legolcsóbban elérhető meleg vizű tenger. Bár az élővilág állapota a részben a búvároknak köszönhető környezetkárosítás miatt fokozatosan romlik, még ma is számtalan érdekességet kínál a búvároknak. A Vörös-tengeren népszerű lehetőség az ún. búvárszafari, amikor a búvárok a túra teljes ideje alatt egy hajón laknak, onnan indulnak merülésre. Ilyen módon távolabbi helyek is elérhetőek, és több merülés hajtható végre.
Az utóbbi években népszerűvé váló ázsiai úticélok (Indonézia, Thaiföld, Maldív-szigetek, Malajzia, Fülöp-szigetek) mellett a Karib-tenger térsége és az ausztráliai Nagy-korallzátony a legismertebb és legkedveltebb úticél.
